OPENING CEREMONY 2017

Dear Friends and Supporters,

We begin our 27th academic year at Central European University this week. At our 2017 Opening Ceremony, we welcomed 769 incoming students from 93 countries and recognized the extraordinary teaching and research taking place at CEU and elsewhere in Europe. Our community continues to inspire as we carry forward our mission to search for truth and add to the world’s precious stock of knowledge.

Your support enables this exciting work, and we thank you for your dedication to CEU even as we await the outcome of negotiations between the Hungarian government and the State of New York. I share my opening address below in English and Hungarian and welcome you to watch the video and read the full story here.

Warm regards,

Michael Ignatieff
President and Rector

---

Kedves Barátaink és Támogatóink!
 
Ezen a héten megkezdjük a Közép-európai Egyetem (CEU) 27. tanévét. A 2017-es Évnyitó Ünnepségen 769 új diákot üdvözöltünk, akik összesen 93 országból érkeztek, és díjakkal ismertük el a CEU-n és Európában megvalósuló kiemelkedő kutatási és oktatási teljesítményeket. Közösségünk továbbra is inspirációt nyújt küldetésünk teljesítésében: az igazság kutatásában és a világ tudástárának bővítésében.

A támogatásuknak köszönhető, hogy ezt a nagyszerű munkát végezhetjük, és köszönjük az elkötelezettségüket most, hogy a magyar kormány és New York állam közötti tárgyalások eredményét várjuk. Az évnyitó beszédem alább olvashatják angolul és magyarul, a teljes ünnepség videofelvétele is megtekinthető a CEU youtube csatornáján. Az eseményről szóló beszámolót itt olvashatja el.
 
Üdvözlettel,

Michael Ignatieff
elnök-rektor
President Michael Ignatieff addresses the CEU community at the Opening Ceremony (Top; Video: remarks begin at 3:49). Dr. Petra Aczel (Pictured, Middle Left), Corvinus University, and Dr. Maurizio Pirro, University of Bari Aldo Moro, receive the CEU European Award for Excellence in Teaching and the Diener Prize. Hungarian actress Eszter Onodi reads "Incantation" by Czeslaw Milosz (Middle Right). Photo: CEU / Zoltan Adrian, Kepszerkesztoseg

To the ambassadors and representatives of their countries
To the rectors and representatives of Hungarian universities.
To our hard-working faculty
To our dedicated staff
To our returning students
Welcome!

To the incoming CEU class of Masters and Doctoral students—all 769 of you from 93 countries—we hope CEU will be a transformative experience and we welcome you warmly to this community.

For we are a community, brought together as never before by our defense of academic freedom. Let me thank the entire CEU community for standing together, during what I like to call, with British understatement, ‘our little local difficulty.’
 
As many of you know, New York State, where we are accredited, and the Government of Hungary are negotiating an agreement that would enable us to stay in Budapest. Negotiations continue, but we remain hopeful that an agreement can be reached and ratified by the Hungarian Parliament.
 
This experience—still ongoing, still unresolved, but hopefully soon behind us—has changed us all. We have rediscovered why free institutions matter and why our open society mission is so important.
 
We are the only university with such a mission. What does it mean? Let’s be clear, first of all, what it doesn’t mean. It's worth saying, once again, we’re not a political organization, we’re not an opposition movement, not an NGO. Though we encourage our students, staff, faculty, and alumni to be active citizens and to express their political convictions freely.
 
We ARE a university: a free, self-governing institution, independent of government, independent of those who finance us, a community of scholars and students whose task is to search for truth and to add to the world's precious stock of knowledge.
 
And what is knowledge? The unbroken strand of understanding that human beings have woven together through experimentation, research and experience and that they have passed on from generation to generation.
 
Our mission as a university is to weave our tiny thread of knowledge into this strand of understanding and to pass it on unbroken to our children.
 
There is no single vision for an open society—that would violate the principle of openness itself—but all visions of an open society share a critical component: the belief in an epistemology of freedom: that the ideas we need most arise from critical debate and the courage to discard them when they fail the test of reality.
 
A university lives by this epistemology, but its goals are ethical. We are the institutions whose very essence is to create free people: responsible, prudent, moral human beings who do their best to care for their families, care for their country, care for each other.
 
An open society is a society of such men and women. Such people are skeptical but passionate citizens. They know the distinction between knowledge and opinion, between a fact and a rumor, between a tweet or a post and a research finding, between passion and sound judgment. Grasping the core of knowledge is hard. It is the work of a university every day, in every class: to teach men and women to make these distinctions, to do so fiercely, to subject all ideological claims—liberal and conservative alike—to the critical scrutiny that only knowledge of real life allows.
 
This is our mission. We hope you will feel it at work in our classrooms, in our lectures and seminars. We are an institution under constant scrutiny and external pressure. But that must not prevent us from being critical of ourselves. We re-examine our mission every day. We question whether we are measuring up. You will see that we are running a presidential lecture series entitled, Rethinking Open Society. Join us for these talks, form your own opinion about what open society means. The first one is on Monday, and guess who is starting it off: yours truly. So come, be critical. Join the debate.
 
In a moment you will hear a poem read, by one of the greatest spirits of our region and of our world, Czeslaw Milosz, the Polish Nobel Laureate in Literature. In it you will hear him say, “human reason guides our hand so we write Truth and Justice with capital letters, lie and oppression with small.” You will also hear a Kodaly song sung by a Hungarian artist. Their inclusion in this program is our way of saying: poetry, art, literature, music teach us our mission every day.
 
We will have a good year, together. I know it. We will argue, we will debate. The library will be full. Your heads will feel full with the pressure of new ideas. You will be changed.
 
So let us begin the year, proud of who we are: a community of men and women who love knowledge, learning, literature, art and who believe that when we work together, we can help each other on the arduous journey that is never over, the journey to become free men and women.
 
---
 
Üdvözlöm a jelenlévő nagyköveteket, külföldi meghívottakat, a magyar egyetemek rektorait és képviselőit, szorgalmas tanárainkat, elkötelezett munkatársainkat, és visszatérő diákjainkat.
 
Remélem, hogy a CEU életreszóló és emberformáló élmény lesz mind a 93 országból érkező 769 új mester- és doktori hallgatónk számára. Üdvözlöm Önöket, a CEU közösség új tagjait!
 
Ez egy valódi közösség, amit még összetartóbbá tett az akadémiai szabadság védelmében vállalt büszke kiállásunk egy ellenséges politikai légkörben. Mikor, angolosan szólva, akadt egy kis problémánk, közösen, együtt álltunk helyt, ezért most a CEU közösség minden egyes tagjának szeretnék köszönetet mondani.
 
Ahogy sokak előtt ismert, New York állam és a magyar kormány tárgyalásokat folytat budapesti működésünkkel kapcsolatban. Bízunk benne, hogy a tárgyalások eredményre vezetnek, és olyan kétoldalú megállapodás születik, amelyet a magyar parlament jóváhagy.
 
Ennek a történetnek még nincs vége, de reméljük, hamarosan magunk mögött tudhatjuk. Az elmúlt hónapok mindannyiunkban mély nyomot hagytak. Újra felfedeztük, miért szükségesek a szabad intézmények, és hogy mennyire fontos a nyílt társadalmak melletti elkötelezettségünk.
 
Csak a mi egyetemünknek van ilyen küldetése. Hogy ez mit jelent? Először nézzük meg, mit nem jelent! Újra kimondom, mi nem vagyunk politikai szervezet, nem vagyunk ellenzéki mozgalom, sem civil szervezet. Mindazonáltal bíztatjuk a hallgatóinkat, munkatársainkat, tanárainkat, és öregdiákjainkat, hogy legyenek aktív állampolgárok, akik szabadon vállalják politikai meggyőződésüket.
 
Mi egy egyetem vagyunk, egy szabad, autonóm intézmény, amely független a kormánytól és független a befektetőitől. Egyetem, ahol tudósok, kutatók és diákok közössége kutatja az igazságot és próbálja bővíteni a világ tudástárát.
 
Hogy mi a tudás? A megértés folytonossága, a kísérletezés, kutatás és tapasztalat szövete, amely nemzedékről nemzedékre öröklődik.
 
Egyetemként a küldetésünk az, hogy hozzáadjuk a magunk tudásfonalát ehhez szövethez, és sértetlenül adjuk tovább azt a gyermekeinknek.
 
A nyílt társadalomra nincs egységes vízió, hiszen az magát a nyitottság elvét sértené. Azonban a nyílt társadalom minden válfajában van egy közös kritikus elem, a hit a tudomány szabadságában, abban, hogy a legfontosabb ötleteknek kritikus vitákból kell születniük és ki kell állniuk a valóság próbáját.
 
Az egyetemek ehhez az elvhez tartják magukat, mindamellett céljaik etikusak maradnak. Olyan intézmények vagyunk, melyek alapvető feladata olyan szabad, felelősségteljes, körültekintő, erkölcsös emberek nevelése, akik mindent megtesznek a családjukért, hazájukért, és egymásért.
 
A nyílt társadalom ilyen férfiak és nők társadalma. Az ilyen emberek szkeptikus, de szenvedélyes állampolgárok. Ismerik a különbséget a tudás és a vélemény között, a tény és a híresztelés között, egy tweet vagy poszt és egy kutatási eredmény között, a szenvedély és az ítélkezés hangja között. Nehéz dolog a tudás gyökeréig hatolni. Ez az egyetem mindennapi feladata, minden órán: hogy megtanítsuk a férfiakat és nőket különbséget tenni ezek között, hogy ezt bátran tegyék, és hogy minden ideológiából fakadó állítást – legyen liberális, vagy konzervatív – olyan kritikus vizsgálatnak vessenek alá, amit csak a valódi élet ismerete tesz lehetővé.
 
Ez a missziónk. Bízom benne, hogy érezni fogják a tantermeinkben, az előadásainkon és a szemináriumainkon. Olyan intézmény vagyunk, amely folyamatos vizsgálat és külső nyomás alatt áll. De ez nem tántoríthat el attól, hogy kritikusan szemléljük magunkat. Minden nap újravizsgáljuk a küldetésünket. Megkérdőjelezzük, hogy megfelelünk-e neki. Amint majd látni fogják, Rethinking Open Society (A Nyílt társadalom újragondolása) címen rektori előadássorozatot indítottunk. Csatlakozzanak a vitákhoz, alakítsák ki a saját véleményükett arról, hogy mit jelent egy nyílt társadalom! A tanév első előadását hétfőn tartjuk, és képzeljék ki lesz az első előadó: a rektoruk. Úgyhogy jöjjenek, és legyetek kritikusak. Csatlakozzanak a vitához!
 
Nemsokára a régió, és az egész világ egyik legnagyszerűbb szelleme, az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett lengyel Czeslaw Milosz egyik versét fogják felolvasni. Ebben azt fogják hallani, hogy „az emberi elme irányítja a kezünket, hogy nagy betűvel írjuk az Igazságot és az Igazságosságot, és kicsivel a gazságot, és a hazugságot”. Egy Kodály-dalt is hallanak majd, amit egy magyar művész ad elő. A programba való beemelésükkel szeretnénk elmondani, hogy a költészet, művészet, irodalom és a zene minden nap a küldetésünkre tanítanak.
 
Jó évünk lesz idén együtt. Tudom. Megvitatunk és mérlegelünk majd. A könyvtár tele lesz. Úgy érzik majd, hogy a fejüket szétfeszítik az új gondolatok. Meg fognak változni.
 
Úgyhogy kezdjük el ezt az évet, büszkén arra, akik vagyunk: férfiak és nők közössége, akik szeretik a tudást, a tanulást, az irodalmat, a művészetet, és akik hisznek abban, hogy amikor együtt dolgozunk, segíthetünk egymásnak azon a nehéz utazáson, amely sosem ér véget, az utazáson, amelyen azért indultunk el, hogy szabad férfiakká és nőkké váljunk.
 






This email was sent to <<Email Address>>
why did I get this?    unsubscribe from this list    update subscription preferences
Central European University · Nador u. 9 · Budapest, CEE 1051 · Hungary