SZTORI
A szülői házból a jég hátára - egy szoftverfejlesztő útja Székesfehérvárról Helsinkiig (első rész)

Három évvel ezelőtt, 21 éves koromban költöztem először külön szüleim székesfehérvári házából. Sok barátom ezt már 18 éves korában, az érettségi után megtette. Ez a döntés régóta váratott magára az én életemben. Annak idején, én nem csatlakoztam a budapesti baráti közösséghez, két évvel később viszont az Erasmus Lifelong Learning program keretein belül külföldre költöztem 4 hónapra. Egészen a finnországi Tornioig, Lappföldre - sokak szerint a semmi közepére.

Ez volt az első alkalom mikor elszakadtam szüleimtől, éppen ezért egy tál makaróni elkészítése, a heti élelmiszer bevásárlása és a héten hordott ruha kimosása is kihívást okozott, #FirstTimeInMyLife hashtag-gel talán még az Instagramra is felkerültek. Eszembe se jutott, hogy két év múlva egy finn szoftverfejlesztő cégnél fogok iOS fejlesztőként dolgozni Helsinkiben.

 

INSPIRÁCIÓ

Milyen lehet külföldön tanulni és lakni? Az ERASMUS programnak hála, egyetemistaként minden korábbinál könnyebb ösztöndíjjal egy másik európai városban élni és tanulni pár hónapig. Péter, aki informatikát tanult az Óbudai Egyetemen, is így tett. Egy nagy levegő után pályázott és egy félév erejéig Finnországba költözött.

A legtöbb helyen a történet itt ér véget - Péter esetén viszont itt kezdődik csak igazán. Miután elvégezte az egyetemet, itthon elkezdett dolgozni junior szoftverfejlesztőként... de csak nem hagyta nyugodni a lehetőség, hogy visszamehetne Finnországba, egy teljes értékű Business Information Technology diplomáért... úgyhogy ismét fejest ugrott a kalandba.