|
Hiszünk benne, hogy akkor tudjuk leghitelesebben átadni a borokba zárt üzenetet, ha személyesen is megtapasztaljuk honnan származnak, ki készíti őket és ha megismerjük jobban az embereket, akik egész éves munkájuk eredményét bízzák gondjainkra.
Június elején így négy napot töltöttünk Ausztriában, ahol meglátogattuk termelőinket. Burgenland után, Bécset elhagyva érkeztünk meg Weinviertelbe, mely Ausztria legnagyobb borrégiója.
Itt él és dolgozik két borászunk is, Johannes Zillinger és Michael Gindl.
Ebben a hírlevélben beszámolunk nektek, mit láttunk, kóstoltunk és persze hoztunk néhány izgalmas új tételt is magunkkal!
|
|
Elsőként Johannes meghívásának teszünk eleget, aki Velm-Götzendorfban lakik családjával. Már délután megtudjuk, hogy érkezésünkre egy kisebb esti buli verődik majd össze, melyre a szomszédos faluban lakó Michael Gindl is hivatalos - tudni illik, a két borász évtizedes barátságot ápol egymással.
A kora esti órákban érkezük meg, ekkor szembesülünk azzal, mit is jelent, ha egy család 350 éve gazdálkodik a környéken.
3 párhuzamos utcán keresztül vezető épületegyüttesen haladunk át, mindegyik a lovas kocsikra - később traktorokra - tervezett nagy ajtókkal enged minket tovább a következő utcába. Johannes elmondja, hogy felmenői az évszázadok során jutottak az ingatlanokhoz, melyeket ily módon összekötöttek és mezőgazdasági funkcióval láttak el.
Első esténk laza beszélgetéssel telik, finom vacsorát kapunk és persze Johannes kóstolóhelyiségének pultján hosszú sorban várakoznak ránk a borok, melyeket jószerivel végigkóstolunk az este folyamán.
Michael pedig nem üres kézzel érkezik, ránk gondolva kiegészíti a borsort, mintegy bevezetésként a másnapi látogatásunkhoz, de Johannes kislányára is gondol, akinek meglepetésként egy kiscsirkét hoz magával.
Mi tátott szájjal figyeljük, ahogyan a kis állat egyik vendég válláról (fejéről!) a másikra kerül a kislány segítségével, akiben a félelemnek nyoma sincs, amikor meg kell fogni az éppen csak pelyhes kis madárkát. Mi is kivesszük a részünket, majd pedig jó éjszakát kívánunk a csibének!
|
|
|
Másnap reggel korán kelünk, Johannes édesanyja pedig pazar reggelivel vár minket. Egy kávé és már útra is kelünk, hogy a kora délelőtti fényekben kapjuk el a szőlőt. Johannes egy kis golfautóval jár-kel a faluban, fotósunk, Ádám is behuppan mellé, mi pedig autóval kísérjük őket a közeli Kellerberg dűlőbe, ahol az 1922-ben telepített St. Laurent ültetvénye található.
A szőlőbe érve már messziről halljuk a bogarak, méhek duruzsolását, amit a szőlővirágzás mellett az is magyaráz, hogy a sorközöket és a szőlőtőkék alját dúsan borítják a legkülönfélébb fűszer- és gyógynövények. Johannes nem hisz a betelepített fajtákban, csak azok a növények kapnak itt helyet, melyek őshonosak. A Kellerberg az összes közül a legkiemelkedőbb szőlőterülete, mely a falu történelméhez is szervesen kapcsolódik. Sok apró kis présház jelzi, hogy az elmúlt évszázadokban a helyi közösség számára a szőlőtermesztés és borkészítés alaptevékenység volt. Mára már - meséli Johannes - csak elvétve vannak használatban a épületek, több százból már csak egy tucat borász maradt a faluban.
A Waldviertel régió szélén, ahol Johannes területei találhatóak, a szőlőtőkék a morva szuperegység savas gránitjába eresztettek gyökeret, amely kvarcban gazdag homokként jelenik meg a felszínen.
A szőlőültetvények több mint fele löszön helyezkedik el: a jégkori kőpor, amely különböző vastagságban befedi az összes idősebb kőzetet, kalciumforrást is biztosít a savas talajon. Mindez megjelenik Johannes penge szerkezetű boraiban is, melyek közül mi sem tudunk ellenállni néhány újdonságnak!
|
|
Visszatérve a szőlőből a helyi kis inn-ben ebédelünk.
A csapat teljes egyetértésben wienerschnitzelt rendel, mi mást is ehetnénk... nem csalódunk. Mellé pedig sör dukál, de csak egy pohárka, hiszen tudjuk, hogy a pince még vár ránk!
Johannes bevezetett néhány újdonságot a pincébe, a már jól bejáratott eszköztár mellé. Mindenekelőtt említést érdemel az amfóra, mely miatt egészen Grúziáig utazott, hogy a mesterektől lesse el az agyagedények titkát.. Ez mára minden tételében szerepet kap, vagy az erjedésben, vagy a teljes folyamatban.
Johannes elmeséli, hogy a szüreti időszak az, ami az egész éves munkájának a csúcspontját jelenti. Azt már megtudtuk róla, hogy mérnöki pontossággal szervez mindent, ezt erősíti meg az is, ahogyan szüretelnek. A szőlőben Johannes lánytestvére a főnök, ő irányítja a munkát, dönti el éppen melyik gyümölcs kerül leszedésre. Mindeközben Johannes a pincét és a feldolgozást irányítja, a beérkező szőlőt szelektálja, dönti el, hogy milyen feldolgozás vár rá.
Ritka élmény Johannes pincéjében mintákat kóstolni!
A legváltozatosabb fajta-és évjárat házasítások, edényvariációk jelennek meg, egy dolog azonban mindben közös: precíz és tiszta, hibátlan nedűket kapunk a poharunkba.
Johannes számára egy dologban nem kérdés, az pedig a borok kompromisszummentessége. Nincs vad kénmentesség, ha úgy érzi egy-egy tételnek szüksége van egy kis mankóra, akkor 10-15 mg/l kén hozzáadása számára számára nem ördögtől való, de kizárólag csak közvetlenül a palackozás előtt. Mivel azonban az alapanyag minősége kiemelkedő a legtöbb esetben, a borok nagy része hozzáadott kén nélkül készül.
|
|
|
Miután teljes képet kapunk Johannes munkájáról és megtapasztaljuk, hogy milyen módszerekkel dolgozik, továbbindulunk a szomszédos Hohenruppersdorfba, ahol Michael Gindl borászata található.
Michael előző napi fáradsága is értelmet kap, amikor találkozunk a legfiatalabb Gindl-lel, akinek kedvenc játéka már most a borosdugó!
Gyorsan profitálunk is a kora esti fényekből, bepattanunk Michael autójába és körbejárjuk a szőlőterületet. Közben elsuhanunk a szántók, vetők, legelők mellett is, melyek szintén szerves részét képezik a családi gazdaságnak.
Első megállónk az a szőlőskert, mely egyfajta félvad állapotban terem. Michael számára ez a látvány az, mely leginkább az ő elképzelései szerint megfelel egy idilli állapotnak. A sorköztakaró vad növények magasra érnek, a szőlő kedve szerint kacskaringózik ki közülük. Csak a birkák és a lovak, akik itt a művelésben segédkeznek, minden más munkafolyamat kézzel történik.
Az állatok szerepe kiemelt a szőlőben, mert nem csak a gondozásban, hanem a talaj tápanyagának újratöltésében és a talaj lazításában is nagy szerepük van.
A jövőbeli tervek között szerepel az is, hogy a többi szőlőterületen gazdagítsa a szőlő-sorköztakaró együttesét és köztes sorokat vezessen be, ahol gyümölcsbokrok, fák kapnak helyet, így megtörve a monokultúrát.
A többi szőlőterületet már csak az autóból láthatjuk, mivel óriási vihar alakul felettünk, mindent elmosó esővel. Még egy megállóra marad idő, ahonnan megleshetjük a marhacsordát, akik éppen kint legelnek. Michael elmeséli, hogy amikor arra kerül a sor, hogy egy-egy állatot vágóhídra visz, akkor egy hírlevél alapon, helyben működő farm to table rendszer segít, hogy a húst eladja, így a környékbeliek friss és természetes tartásból származó, prémium minőségű terméket kapnak.
|
|
A Gindl család is hosszú évtizedek óta, pontosabban 1807 óta él itt és végez mezőgazdasági munkát: növényekkel, állattenyésztéssel, erdőgazdálkodással és borral foglalkoznak.
Michael 10 hektáron csak szőlőt termeszt, emellett a Gindl farm egy dinamikus közösség: 34 skót felföldi szarvasmarha, akiket 2012 óta tenyésztenek, és a nóri lovak (Nanu, Otti és Waldi) egész évben együtt dolgoznak vele a szőlőskertekben. A 15 breton törpebirka segít a természetes sorköztakarót kordában tartani, ők igen gyakoriak a biodinamikus szőlőültetvényekben, mivel elég kicsik ahhoz, hogy tevékenységükkel a szőlőben ne tegyenek kárt . Továbbá csirkék, kecskék, sertések színesítik a farm élettét, no meg persze néhány kutya is, akik közül Alin az, aki Michaelt rendszeresen elkíséri a szőlőbe is.
|
|
A szőlőtúra után pincetúra következik.
A régi családi pince nem mindig borok készítésére volt hivatott, korábban burgonyaraktárként is funkcionált. Mindenesetre minden adottsága megvan, hogy ideális legyen a többszáz éves óriási hordók és a néhány nagy méretű acéltartály és amfora tárolására. Michael megosztja velünk a pince felújítási terveit, melynek fő célja, hogy még több fa kerülhessen le a pincébe és a borok szinte teljes egészében hordóban készüljenek, mivel Michael ebben látja a legnagyobb fejlődési potenciált.
Hasonlóan Johannes-hez, Michael sem képvisel extrém álláspontot a természetes borkészítés kapcsán. Számára a legfontosabb a biodinamikus környezet megteremtése, az alapanyag tisztasága. Elmondja, hogy próbálkozott kénmentes palackozással, de a végeredmény nem volt számára meggyőző. Általánosságban 15-20 mg/l ként ad a borokhoz, palackozás előtt, de a szűrést és derítést már nem találja jó gyakorlatnak és évekkel ezelőtt elhagyta a borkészítés során.
A borok nagy része korábban hosszú héjon áztatással készült, mely az utóbbi években változott, azáltal, hogy a szőlő egyensúlyba került, erősebb az alapanyag, így nincs szükség a tanninra, hogy megvédje a bort az oxidációtól.
Indulás előtt pedig körbeüljük a családi asztalt és Michael-lel megkóstoljuk az új évjáratot, illetve azokat a tételeket, melyeket korábban nem nyílt alkalmunk megismerni.
A Little Buteo lett az egyik nagy kedvencünk, mely a legfiatalabb Grüner Veltliner ültetvényekről származik, alacsony alkohollal és kellemes, frissítő citrusos ízjegyekkel.
|
|
|
ÚJDONSÁGOK: Johannes Zillinger
|
|
|
ÚJDONSÁGOK: Michael Gindl
|
|
|
|
|
|
