|
Thomas 1980-ban született Angers-ban. Először antropológiát, majd filmművészetet tanult, Aix en Provence-ban diplomázott 2005-ben.
Már az egyetemi évei alatt elkezdett érdeklődni a borok iránt. Így történt, hogy 2007-ben Tourban először pincemunkát vállalt helyi borászatoknál, majd organikus és natúr borok árusításába vetette magát.
2008-ra szerezte meg hivatalos sommelier képesítését, miközben folytatta a borászatoknál való munkát, és alkalmi jelleggel éttermekben is kamatoztatta a tudását.
|
|
|
|
A következő nagy lépés életében az volt, amikor 2009-ben elszegődött a Château Yvonne-hoz (Saumur, Anjou Blanc), és az elkövetkező három évben Matthieu Vallée jobbkezévé vált.
Az itt eltöltött idő alatt nemcsak rálátást kapott a természetes borkészítés folyamatára, hanem tovább képezte magát, és elvégezte Beaune-ban a szőlészeti-borászati képzést is.
2011-re született meg benne a döntés, hogy saját lábára álljon. A szerencse is mellette volt, így tett szert 2 ha kivételes, idős Chenin Blanc ültetvényre Rablay-sur-Layonban (Anjou Noir).
Ekkor még sem feldolgozója, sem pincéje nem volt; ahogyan ő mondja, csak egy metszőollóval vágott neki a kalandnak.
2014-re már saját háza és pincéje is megépült Richard Leroy szomszédságában, akivel remek szakmai kapcsolatot alakított ki az évek során.
|
|
|
|
Szőlőinek nagy része a Layon folyótól délre található, Rablay területén, homokos, köves talajon, mely alatt mélyen agyag és palaréteg húzódik meg.
Chenin (2,5ha) és Grolleau (0,85ha) fajtákkal foglalkozik, melyek a helyi viszonyokhoz jól alkalmazkodtak, illetve némi Cabernet Franc-nal (0,15ha). A legjobb területei az 1968-as telepítésű Clos des Cocus névre kereszteltek, a Layon-tól északra, a Faye d’Anjou dűlőben, ahol a szőlő a ritka termőrétegen áttörve, a palás alapkőzetbe kapaszkodik.
|
|
|
Mára már 4 ha-on gazdálkodik, és nem is tervez további bővítést, mivel ekkora területet még önállóan és saját erőből meg tud művelni.
2015-ben szerezte meg a Demeter minősítést.
A kezdetektől biodinamikus elvek szerint gazdálkodik, sosem volt kérdés számára, hogy elkerülje a rovarirtó, gyomirtó és felszívódó szerek használatát, a pincébe csak az egészséges szőlő kerülhet be.
|
|
|
"A biodinamika lehetővé teszi a szőlő számára, hogy jobban kommunikáljon a környezetével, a föld mélyétől egészen a kozmoszig, s ennek részeként közelebb hozza egymáshoz a borászt és a növényvilágot is.”
Ehhez három alapvető gyakorlat vezet Thomasnál: az 500-as, az 501-es és a Maria Thun-féle preparátumok használata.
Az 500-as készítményhez tehéntrágyát tesznek egy szarvba, amelyet aztán ősszel vagy télen temetnek el a földbe, és tavasszal dinamizált formában permetezik vele a szőlőt. Ez a preparátum a gyökérzónában dolgozik, a növény gyökerei ettől jobban fejlődnek, gyorsabban és mélyebbre ereszti azokat, felerősíti a giliszták tevékenységét és a talaj nedvességtároló képességét is. Az 501 szilícium-dioxid és kvarckészítmény a fény és a növekedés zónájában aktív, erősítve a csillagképekből áradó energiát. Ezt akkor fújják a növényre, amikor erősen növekedő fázisban van, és akkor is, amikor termőre fordul, mert ezzel nőhet a tápanyagértékük és a tárolhatóságuk is.
Végül a Maria Thun által kifejlesztett komposztaktivizáló szer is kiemelkedő jelentőségű Thomas számára. A komposzt készítése a biodinamikus gyakorlatban igazi művészet: a kerti és konyhai hulladék keverékét az előző évi komposzt egy rétegével keverik, és különféle gyógynövény-preparátumokkal oltják be, amelyek erősítik a kiegyensúlyozott humuszképződést.
|
|
|
|
Thomas kisebb méretű rozsdamentes acéltartályokban készíti borait, melyeket semlegességük és könnyű tisztíthatóséguk miattt részesít előnyben.
Mivel kis mennyiségekkel dolgozik (tételenként 10-15 hektoliter), nincs gondja az erjedési hőmérséklet kordában tartásával sem, ami az inox edényeknél nagy mennyiségek esetén problémás lehet.
Thomas mind fehér-, mind vörösborait alacsony hőmérsékleten készíti, így tud frissebb, gyümölcsösebb ízjegyeket megőrizni boraiban.
Az erjedés minden esetben a természetes élesztőkkel és hozzáadott szerektől mentesen történik.
|
|
|
Thomas minimális fahasználattal dolgozik, mindössze két 500 l-es, többedik töltésű hordója van, melyeket csak a Clos des Cocus tételhez vet be.
Számára a seprő használata, és az okosan, megfelelő időben, többé-kevésbé oxigénnel történő fejtési munka teszi lehetővé, hogy megteremtse azt az összetett karaktert, mely a hordóban történő érleléssel egyenértékű, ugyanakkor elkerüli a hordós ízjegyek megjelenését a borban.
A borok derítés nélkül kerülnek palackba, és törekszik arra, hogy kén hozzáadása nélkül készüljenek, ezt a fejtések számával és a seprő mennyiségével tudja kézben tartani.
„Magamat inkább pragmatikusnak tartom, így amennyiben némi kénre van szükség, hogy életben tartsam a bort, akkor nem hezitálok.”
|
|
Nincs recept a borokhoz, minden évjárat más, így az is előfordul, hogy egy-egy tétel nem készül bizonyos években. Magára, mint egyfajta tolmácsra tekint, akinek a feladata, hogy a növények és a termőhely hangját közvetítse. Nem mint alkotó vesz részt a borkészítés folyamatában, sokkal inkább a természet által létrehozott mesterműről leplet lehúzó személyként. Ehhez elsődleges feladata, hogy meghallja a környezet és a szőlőskertet körülvevő élővilág apró rezzenéseit, melyhez a biodinamika eszközei nagyban hozzásegítik őt. Ahogyan Thomas fogalmaz: a biodinamika felerősíti a természet akusztikáját
|
|
|
|
|
|
