Néhány gondolat magunkról
Tavaly húsvétra a következőket írtuk:
„…Sok mindenünk elveszett – azonban ennél fontosabb, hogy mink van?
Van egyrészt reményünk, hogy a járvány nem tart örökké, s talán ősszel újra útnak indulhatunk. Vagyunk mi egymásnak, négy egymást becsülő és szerető munkatárs, van a fejünkben sok tudás és tapasztalat, és van sok partnerünk Európa-szerte, akikkel számíthatunk egymásra.
És vannak Önök, minket már ismerő és még nem ismerő zarándokok, akiktől sok biztató szót, megértést, szép visszajelzést és megerősítést kapunk a zarándoklatokon, és sokszor utánuk is személyesen, telefonon, a Facebookon vagy éppen e-mailen. Köszönjük!”
Ezt két gondolattal tudjuk kiegészíteni:
Először is mindezt akár most is írhatnánk, szinte szóról szóra.
Másodszor ez az ugyanez – innen visszatekintve – naiv remény volt: tavaly tavasszal abban bíztunk, hogy tavaly ősszel már magunk mögött tudhatjuk a járványt… Idén tavasszal is ebben reménykedünk, talán most már megalapozottabban.
S talán nem is baj, hogy ilyen alaptalanul reménykedtünk: valószínűleg sokkal jobban elkeseredtünk volna, ha már előre tudjuk, milyen sokáig leszünk bezárva.
Most már mindenesetre közeledik a bezártság vége, s rövidesen talán újra nekiindulhatunk – például hogy hálából zarándokoljunk el valamelyik szent helyre.
|
