Copy
Logo

PHWI hírlevél No.35.

Kedves Olvasók!

Aki ezen a héten belépett az iskolába, kezdhette érezni, hogy kezd szárba szökni az a vidám elmeosztály, ami miatt nem tudunk leszokni arról, hogy ide járjunk.

Apropó belépés: tudtátok, hogy már bejöhet minden védettségi igazolvánnyal rendelkező szülő az iskolába? Mint a XX. században, fantasztikus! Csak akkor nem volt még igazolás erről. Posztkovidkánaán közelg.

A gamenazisták sport és művészeti héten vehettek részt, ami rengeteg szervezésébe került a felsős tanároknak. Amikor a folyosón végig sétálva az egyik sarokban szövegekkel bíbelődő posztkamaszokat lát a kíváncsi, a másik ajtó mögül pedig egy kamarazenekar muzsikál gyönyörűen, közép-amerikai operaénekessel kiegészülve, akkor azonnal bizakodni kezd, hogy minden vissza tud térni egészen gyorsan az abnormál kerékvágásba. (Ki találhatta ki azt a foglalkozást, hogy kerékvágó?)

Sasstudományos vizsgálatok szerint a távoktatás utáni sporthét fiatalító hatással van még a résztvevőkre is, nem csak a szervezőkre. A képernyők előtt instant öregedő fiatalság intenzív izomlázról panaszkodott, de legalább a viselhetetlen végtagdiszkomfort nyomán érezhette, hogy él. Bezzeg a testnevelő és a fizika tanár által megálmodott kosztot befalták!

A 12. osztály lezárta az éves munkák bemutatóit, a 13. osztályosoknak véget ért az érettségi írásbeli szakasza. Nagyon köszönjük nektek mindazt, amit adtatok nekünk!

A méhek szuper kedvesek! Lehet, hogy ők is érzik, nagyon ki kell most tenni magukért! Kösz Bees!

Ma még egyéni és barátos fényképek is készültek a kézimunka teremben! Mondom én, hogy tényleg lassan minden újra bolondul!

A pünkösdi hétfő után kérünk mindenkit, hogy kedden olyan fehérbe öltözve érkezzen a gyerkőc az iskolába, amennyire lehet! Ha a fehérek még vasalást is kapnak, akkor tényleg olyan napnak nézhetünk elébe, ami egyszer van egy évben!

És most némi személyes kakukkolás következik.

Mostanában leesett állal néztem azokat a diákokat, akikkel az elmúlt 8 évben minden reggel együtt kezdtem a napot. Varga-Szemes Laci rendezésében ugyanis képesek voltak színpadra állítani egy végtelenül szórakoztató színdarabot. Az általam elképzelhető legjobb dolog történt velük: a kényszerű otthonlét és elszakítottság után a lehető legintenzívebb együttlétben lehetett részük, egy vígjáték megalkotásán dolgoztak. Ha valaki nekem március végén azt mondja, hogy megépítünk két (!) színpadot (esős és napsütős), egy gyalog-gondolát, erkélyt rakunk az egyik felsős tetem ablakára, hogy a jelmezét minden szereplő maga varrja, akkor azt mondtam volna, hogy ne bolondozzon, pándémia van! És ma ott nevettünk és tapsoltunk kétszer is, újrateremtve mindazt, amiért megszületni érdemes.

Emellett tényleg eltörpül az az érzés, hogy a bátyám után három évvel és három nappal végre én is megszülettem újra.

Üdvözlettel:

Kökéndy Ákos

Az iskola podcast adása

A podcast indításához kattints a képre!

Szabadságra nevelés podcast logo
Facebook iconWebsite icon