A Fecske (Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoport) azért jött létre, hogy a magyar börtönök égető és rendszerszintű problémáiról termékeny párbeszédet folytassanak az érintettek és szakemberek. Egy önszerveződő mozgalom alapjait teremtjük meg, a fogvatartottak és családjuk érdekképviseletének új, hatékony formáit akarjuk kialakítani. 

Kitől hallott először a Fecskéről? 

A fiamtól hallottam róla, aki börtönben van. Ő is a többiektől hallotta bent, hogy a Fecske segíti a fogvatartottakat, és levélben kérte, hogy nézzek utána. Miután felvettem velük a kapcsolatot, a Fecske meghívott, hogy vegyek részt a Támogató Csoport online foglalkozásán. Ez egy sorstársi közösség, és fogvatartottak hozzátartozói számára indították.

Milyen tapasztalatokat szerzett itt?

Szeretném hangsúlyozni, hogy ott Zsuzsanéni voltam, vagyis legalább egy generációval voltam idősebb a többi résztvevőnél. Mind nők voltunk, a többiek mind a párjuk révén voltak ott. A csoportvezető nagyon korrekt szabályokat fektetett le már az elején. Megegyeztünk, hogy ami ott elhangzik, az nem kerül ki, egymást nem minősítjük, stb. Mindenki elmondhatta a saját történetét, hogy hogyan viszonyul hozzá, türelmesen meghallgattuk egymást. A vezető végig profin és jóindulatúan kordában tartott minket. 

Sokat adott ez lelkileg, és egyben egy közösségépítő kezdeményezés is volt. A csoporttagokkal később messengeren újra felvettük a kapcsolatot, és azóta is rendszeresen osztjuk meg egymással a híreinket.

Ön szerint miért van szükség arra, hogy legyen olyan szervezet, amelyik épp a fogvatartottak és a családjaik érdekeit képviseli?

Mert egy borzasztóan kiszolgáltatott rétegről van szó, magukra maradnak a fogvatartottak. Egymás között is sokszor fals információkat terjesztenek, nincsenek tisztában a valós lehetőségeikkel. 

A másik, hogy a hozzátartozók is nagyon magányosakká válnak, főleg, ha nem oszthatják meg senkivel, ami a szerettükkel történik. Vagy van, hogy megosztják, de a környezetük nem érti meg őket. Egy sorstársi közösségnek viszont óriási támogató ereje van, és a Fecske ebben példás segítséget nyújt. Akár privát ügyben is lehet rájuk számítani, megmondják hogy bizonyos kérdések kinek a hatáskörébe tartoznak, hova érdemes fordulni a problémával.

Mi most a legnagyobb gond a büntetés-végrehajtással? Min kellene változtatni?

A büntetés-végrehajtási törvényben, a jogszabályokban mindig feltételes módot használnak az előnyökre: “kapható”, “csinálható”, “adható”... A kaphatót pedig leginkább nem kapják meg. Hiába vonatkoznak a gyerekemre enyhe végrehajtási szabályok, és hiába van tele dicséretekkel, nem kapott még eltávozást, pedig nagyon szeretett volna karácsonykor találkozni a családjával. És erről az elutasító határozatot csak december 29-én kapta kézhez, már fellebbezni sem volt értelme.

Én anyaként úgy látom, hogy nem tekintik őket embernek. Ha megkapták a büntetést, üljék le, de ne alázzák meg őket. A fiam nem szokott panaszkodni, de látom rajta a leépülés, a prizonizáció, a börtönártalmak jeleit. Ő nem egy ember ott bent, hanem egy számkód. Orvos vagyok, ha valaki sokáig kórházban van, arra azt mondjuk, hospitalizálódik. Ezzel a logikával, ha valaki sokáig van börtönben, akkor prizonizálódik, azaz a börtönélethez idomul a szemlélete, a személyisége, és ezt nem lesz könnyű kint levetkezni a reintegrációs lépések szinte teljes hiánya miatt.