|
szia kedves olvasó!
milyen heted volt? sok olyan dolgot kellett csinálnod, amire zsigerből nemet mondtál volna, de nem tehetted?
velem tök jó dolgok történtek, élvezem a munkámat. péntekre meghívtak egy szexi kis tech céghez érzékenyítő online előadást és beszélgetést tartani a kiégésről. lefixáltam továbbá egy november végi dátumot pesten a természettudományi kutatóközpont meghívására válaszolva, ahol szintén ez lesz a program csak élőben.
hétfőn beindult a ‘mindfucktól a mindfulnessig’ online csoportom legújabb turnusa és nagyon szuper csapat jött össze, rengeteg inspirációt kaptunk egymástól.
az első alkalommal az idő-és energiamenedzsment volt a téma, ahol igyekeztem bemutatni, hogy mennyire őrült, teljesítményorientált világban élünk, ahol az emberek terhelhetőségét úgy kezelik, mintha valamilyen végtelenségig kihasználható gépek volnánk.
fel kell ismernünk, hogy ha mi nem kommunikáljuk a saját terhelhetőségünk határait, akkor senki nem fogja azokat figyelembe venni. sok tényező van az egyenletben, amit mi nem kontrollálunk, de nekünk azokra kell figyelni, ami a mi döntésünk. csak így tudunk kiszabadulni a non-stop mókuskerékből.
minden csoportos coaching alkalom végén van egy zárókör, ahol a résztvevők reflektálnak az adott témára és elmondják, hogy mit visznek magukkal a vadonba.
nagyon tetszett, hogy az egyik csoport tag azt emelte ki, hogy neki mekkora felismerést hozott, amit még a legelején mondtam, amikor a kereteket tisztázva megnyugtattam mindenkit, hogy “semmi sem kötelező” - nyugodtan lehet passzolni bármilyen feladatban való részvételt vagy kérdést a program során.
ez annyira újszerű lehetett neki, hogy teljesen felvillanyozta a tény, hogy létezik ilyen környezet, ahol csak elég annyit mondani valamire: “passzolok”
a zárt facebook csoportunkban megfuttattam a hét témáját, a munkafüggőséget és érdekes kommentek jöttek. sokan kényszerhelyzetben érzik magukat, olyan munkahelyen vannak, ahol alapelvárás a túlmunka és úgy érzik nincsen választásuk.
emlékszem, amikor én is így éreztem magam. az a gondolat, hogy nincs választásom, muszáj vagyok nap, mint nap feláldozni az életem a munka oltárán iszonyatosan megterhelt, a szorongásos rohamaimnak nagyon jó táptalajt adott.
de nem hagyott nyugodni a téma és addig csűrtem-csavartam a dolgot, amíg eljutottam oda, hogy ez sem kötelező. nyilván nem tudtam kiugrani az adott élethelyzetből egyik napról a másikra, de nem adtam fel a reményt.
az adózáson és a meghaláson kívül tényleg semmi nem kötelező. gondold végig!
(mondjuk a silicon valley milliárdosok még ezeket is challenge-elik. az elsőt már megoldották, most a másodikon dolgoznak)
hogyan tudnál kiszabadulni egy fojtogató, kilátástalan helyzetből? mire kéne nemet mondanod? mi az amire eddig azt hitted, hogy kötelező, de kis fejtöréssel rájöhetsz, hogy mégsem?
írd össze magadnak!
podcast
az eheti epizódól kiderül, hogy a külső kényszer hatására végzett extrém munkamennyiség ugyan kívülről úgy nézhet ki, mint a workaholism, de nem az.
dr. Kun Bernadette: Munkafüggők című könyvét mutatom be negyed órában, kiemelve három fontos felismerést ebből a nagyon hasznos írásból.
|
