|
szia kedves olvasó!
hogy vagy? remélem jól! érzed már a karácsonyi őrület közeledtét? a black friday izgalmak feltornázzák az adrenalin szinted?
szerdán sétáltam stockholm belvárosában és örömmel tapasztaltam, hogy a karácsonyi díszkivilágítást már beizzították, nagyon hangulatos. tegnap leesett az első hó is.
idén is minimális fogyasztással tervezem megoldani a nagy ünnepeket, viszont annyi változás lesz, hogy az elmúlt tíz évben először fogjuk pesten az én családommal ünnepelni a szentestét. tökre várom!
addig még zúzós munkahetek lesznek. valahogy év vége felé mindig megsűrűsödnek az események, ilyenkor jut mindenkinek az eszébe, hogy még mi mindent nem csinált meg az idei kötelezőkből, illetve, hogy maradt némi tréning büdzsé, amit gyorsan el kéne égetni. a te munkádban is pörög már mindenki az arcán?
van akinek elege lesz a sok munkahelyi nyomásból, hajtásból egy idő után és egy szép napon feláll - hiába van jó diplomája, megbecsült pozíciója egy menő helyen. így volt ez Balázzsal is, aki egy pénzügyi igazgatóból lett biciklis futár. az ő történetét dolgozza fel Hatházi Fanni Majdnem jó című dokumentumfilmje, ami megtekinthető (csak Magyarországról) a verzió filmfesztivál honlapján.
emiatt sajnos nem tudtam még megnézni, de véleményem van így is a cikket elolvasva és ismerve a jelenséget. én ezt escapism-nek hívom, amikor nem tudjuk megoldani a saját problémáinkat az adott rendszer keretein belül a rendelkezésünkre álló tudással, erőforrásokkal, ezért kivonulunk a világból és az erdő szélén egy jurtában élve/ napi szinten bringával kaját hordva az irodistáknak anyázunk a rendszerre.
nagyon vonzó alternatíva tud ez lenni, amikor már nagyon régóta kell olyan környezetben léteznünk, amit utálunk, de szerintem ez egy tévút vagy zsákutca. a rendszert csak belülről lehet megváltoztatni szerintem. te mit gondolsz erről?
amúgy egyáltalán nem nézem le az egyszerű, kétkezi (ez esetben kétlábi) munkát. magam is sok ilyet végeztem, de azért a HAC 066. epizódjából kiderül, hogy a bringás futárok élete egyáltalán nem könnyű egy olyan rendszerben, ahol egy algoritmus a főnököd…
kotkodácsolni is kell!
az egyik kedvenc volt főnököm mondta volt, hogy nem elég arany tojásokat tojni, kotkodácsolni is kell! (itt a vele készült podcast epizód: 078. padlógázzal a multis karrier csúcsára és onnan “nyugdíjba” 40 évesen)
ezt elég fárasztónak találom olykor - főleg, azokban az időszakokban, amikor rengeteg a munka és a önmarketingre már nem nagyon marad idő meg energia. én is picit ebben vagyok most, de muszáj a mai világban le is fotózni az ételünket, hogy elhiggye mindenki, tényleg ettünk valamit.
szóval a dicsekvés hashtag alatt szeretném jelenteni, hogy szerdán (online/hibrid) előadást tartottam a legnagyobb magyar kreatív ügynökségnél, a publicis groupe hungary első wellness wednesday rendezvényén a kiégésről.
utána pedig 5 alkalmazottal csináltam rapid randit, ahol 20-20 percben látszólag sikerült túllendíteni őket a holtpontjukon a tanácsaimmal. szuper és fárasztó élmény volt.
a te céged szervez mentális egészséggel kapcsolatos programokat? lehet nálatok beszélni mondjuk a kiégésről vagy a stresszről? (tudok egy jó előadót...)
vasárnap utazom pestre ahol kiégés prevenciós előadást fogok tartani a Természettudományi Kutatóközpont munkatársainak.
leszerveztem továbbá három podcast felvételt is a brocasterz stúdióba. várom a hallgatói kérdéseket Ökoanyuhoz (Nagy Rékát mindenki ismeri remélem) és Illés Adorjánhoz, aki egy szép napon felállt a multiban és körbebiciklizte a földet 4 év alatt. #escapism
biztos szuper adások lesznek ezek 2023 első negyedévére!
podcast
szerdán jelent meg a beszélgetésem dr. Kun Bernadett habilitált egyetemi docenssel, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék vezetőjével, a Munkafüggők - az önkizsákmányolás lélektana című könyv szerzőjével. az adás témája nem is lehet más, mint a munkamánia, a workaholism.
|
