|
szia kedves olvasó!
de jó, hogy itt vagy! remélem jól vagy és tudtál pihenni az ünnepek alatt! vagy már nem is emlékszel a szabadságra, mert bedarált az élet így 2023 kezdetén?
az év vége/eleje egyfajta mitikus időszak. ezek a naptár fordulók segítenek mentálisan ráhangolódni egy új életszakasz megkezdésére - holott a lelkünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy az égvilágon semmi nem változik december 31-én éjfélkor.
a privát facebook csoportban készített kis felmérésből kiderült, hogy a válaszadók 96%-a egyáltalán nem is tett újévi fogadalmat. ez elég jó, de nem hagytam annyiban a dolgot.
feltettem azt a kérdést is nektek, hogy “állítottál valaha magad elé olyan célt, amiről később kiderült/rájöttél, hogy nem is a te érdekeidet szolgálja az elérése?”
na itt már rengetegen válaszoltak igennel. és ők még a jobbik eset, mert ugyan akár évekig tesznek erőfeszítéseket azért, hogy elérjenek egy célt, amiről majd kiderül, hogy semmit nem ad nekik, de legalább tudatában vannak ennek - vagy rádöbbentek egy ponton a valóságra és beismerik a helyzetet.
ennél sokkal rosszabb, amikor úgy hiszed, hogy a saját céljaid eléréséért gürizel és hozol nagy áldozatokat nap, mint nap és észre sem veszed, hogy a cég, akinek dolgozol bekúszott a pszichédbe és elhitette veled meg a kollégáiddal, hogy a vállalat érdekei megegyeznek a tiéddel.
ezt legtöbbször különböző jutalmak kilátásba helyezésével (előléptetés, bónusz, státusz, nagyobb céges kocsi, részvénycsomag stb.) érik el. erről részletesen értekezik Frédéric Lordon francia közgazdász és filozófus Willing Slaves of Capital: Spinoza and Marx on Desire című 2010-es könyvében, ahol kifejti, hogy mennyire bizarr, amikor emberek tömegei önként és dalolva hagyják, hogy a lelki világukat leuralják a munkaadóik.
ez nem jelenti azt, hogy a vállalkozók nincsenek veszélyben. vajon mennyire autentikus célkitűzés az, hogy idén X%-kal fogom növelni az árbevételem? ez tényleg engem szolgál? ez valóban a belső vágyaimat elégíti ki?
sokan sokszor internalizáljuk a külső kényszereket és már észre sem vesszük, hogy mennyire lenyomnak minket és korlátozzák a teljesítőképességünket és már álmodni sem merünk magunktól.
ahhoz, hogy ezt felismerjük nagyfokú önismeretre van szükség, amihez idő kell (és rengeteg munka, őszinteség). teljesen OK, ha a 20-as éveinkben még elhisszük, hogy a külső elvárások teljesítése nekünk jó lesz. a tapasztalataim szerint 35 körül - amikor már mindent megtettünk, amit elvártak tőlünk, lett egzisztenciánk és státuszunk - jövünk rá, hogy nem is attól leszünk boldogok, amit addig elértünk.
az eheti HAC podcastban bemutatott könyv konklúziójával zárom ezt a gonolatmenetet: nem a társadalmi és egyéb külső elvárásokat kell állandónak tekinteni az életünk egyenletében, hanem a saját igényeinket, vágyainkat, tulajdonságainkat, működési módunkat.
kérdőjelezzünk meg mindent, amit a neoliberális kapitalizmus ránk erőltet, hogy engedelmes, szorongó fogyasztóvá és munkaerővé degradáljon minket!
ha szeretnél ezek szellemében szeretnél új tervek szőni, célokat kitűzni magad elé, akkor szeretettel ajánlom az ingyenesen letölthető munkafüzetemet, ami még évértékelésre is alkalmas. megtalálod a blogomon.
podcast
az eheti epizódban egy forradalmi újdonságokat kínáló könyvet mutatok be nektek célkitűzés és saját rendszerek kiépítése ügyében. én imádtam Tara McMullin: What Works - A Radically Different Approach to Setting Goals című könyvét.
|
