Helló!
Basszus, hogy repül az idő... Immár harmadik évét zárja a Preprocessor! Mondjuk évértékeléssel most nem tépném a szám, ha már van rá dedikált bejegyzés. Itt inkább folytassuk a hagyományos "évszakonkénti könyvajánló" rovatunkat, ahol kiemelem az egész szezon legjobb 1+3 olvasmányát. Ezek azok a könyvek, amik után akkor is nyugodt lelkiismerettel zárnám az évet, ha semmi mást nem olvastam volna. Vágjunk is bele:
Ha csak egy könyvet ajánlhatok...
...akkor az nem lehet más, mint Rutger Bregman – Utópia realistáknak című könyve. Nem titkolt vesszőparipám, hogy a jelen technológiai fejlettsége mellett groteszknek tartom a munka szükségességét, és mindig örömmel veszem, ha valaki hajlandó kiállni a garantált alapjövedelem jövőképért – vagy legalábbis hajlandó nem egyből nevetséges vágyálomnak bélyegezni.
De attól, hogy én személy szerint hiszek benne, a szükséges szociális és/vagy közgazdasági háttérrel eddig nem rendelkeztem, hogy a Universal Basic Income (UBI) védelmére kelhessek. Na ezt pótolja az "év könyve", többek között. Más látszólag naiv gondolatokra is kapunk benne példát, mint mondjuk a kevesebb munka, az érték- és egyenlőség-központúbb adóztatás, vagy a nyílt határok. És a tetejébe mindnél kutatásokkal demonstrálható, hogy akár a gyakorlatban is működhetnek!
Ezzel pedig eljutunk a könyv legfőbb céljához: hogy egyáltalán merjünk már álmodni! Ha Bregman érvelése csak egy kicsit is továbblökdösi a köztudatot az “Á, ilyeneket nem lehet!” felől a “Vajon ilyeneket nálunk hogyan lehetne?” felé, akkor szerintem a nehezén túl is vagyunk.
Ha ajánlhatok még hármat...
Mert ugye beleférhet, hogy az évi kemény egy darab könyv kvóta fölé szárnyaljunk? Szuper, akkor lássuk a maradék legjavát:
- Emily Nagoski – Úgy, ahogy vagy: Az emberi test, és a testi kapcsolatok olyan hasznos mentális modellekkel teletömött és számos AHA-pillanatért felelős összefoglalója, ami szerintem minden nemi szervvel rendelkező egyénnek kötelező olvasmány;
- James Nestor – Lélegzet: A légzés élettani folyamatának vizsgálata, amiben az orrhasználattól kezdve a helyes tempón keresztül a mennyiség hatásáig követhetjük nyomon, hogy a lélegzet tudatos irányítása a “hiányzó láncszem” az egészségünk karbantartásából; illetve
- Aldous Huxley – Szép új világ: Egy fiktív, mégis igencsak ijesztő jövőkép, ami szépen példázza, hogy a túlzott elkényelmesedés és a jelentés nélküli üres boldogság egyáltalán nem azt az utópiát eredményeznék, mint talán elsőre gondolnánk.
Könnyen érthető, ha valaki nem engedhet meg magának heti egy könyvet (mint ahogy azt a kiégés-mentes tempómban már én sem tehetem). A havi egy könyv már sokkal lazább, de bizonyos helyzetekben talán az is sok. Amit fent kínálok, az viszont csak évszakonként egy. Tavasszal Bregman, nyáron Nagoski, ősszel Nestor, télen Huxley. Legyen ez mondjuk a hivatalos "Preprocessor Blog 2023-as Minimum Olvasási Kihívása". Szerintem mindenkinek teljesíthető – és higgyétek el, megéri!
Ééés csapó!
2022-re zárul a Preprocessor mókatára – egy kicsit kevesebb bejegyzéssel, mint eredetileg szerettem volna, de remélhetőleg továbbra is informatívan és szórakoztatóan. 3 év aktív önfejlesztés letudva, és így már csak kétszer annyi van hátra, mint tavaly ilyenkor. Hamarosan indul az új "évad", addig pedig mindenkinek boldog új évet!
Köszi, hogy velem tartotok ezen az ön-gatyábarázó utazáson! Ha akad bármi meglátásotok vagy személyes tapasztalatotok, amit hozzáfűznétek, a "Válasz" gomb csak egy kattintásnyira. Aki pedig esetleg hasznosnak találja az agymenéseimet, az egész nyugodtan küldje őket tovább a másod-unokatestvére szobatársának – is.
Üdv,
Dénes
|
|
|
|
