Kedves Barátaim,
Mercinek és Petinek
mottó:
„Az én segítségem az Örökkévalótól van,
aki teremtette az eget és a földet….
…Íme, nem szunnyad és nem alszik az Izraelnek őrzője!
Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
Az Örökkévaló megőriz téged minden gonosztól,
megőrzi a te lelkedet….
…mostantól fogva mindörökké!”
(részletek a 121. zsoltárból)
A csodálatos és mindig aktuális Tóra ezen a héten furcsa dolgokra kér minket…
emberként és szülőként…
pl:
- Varázslónőt ne hagyjunk életben
- Ne vezessük keresztül fiunkat vagy leányunkat a tűzön.
- Ne varázsoljunk felhőkből…
- Ne legyünk szellemidézők, kuruzslók…
- És ne beszélgessünk halottakkal…
Ma füllel hallva, elég irreális kérések, ám próbáljuk megérteni, az okát,
Itt vagyunk a tízparancsolat után néhány perccel, és őseink kaptak egy nagyon fontos üzenetet, ami ránk is kihat: az Örökkévalóhoz fűződő kizárólagos bizalmi viszonyunkat kell tudnunk megőrizni!
Számítunk egymásra…
Isten ránk, és mi Őrá.
Kölcsönös szeretet.
Természetesen minden korban hittek (és természetesen ma is) hisznek az emberek babonákban.
Anno, különösnek ható szertartásokat végeztek, varázsoltak környezetük elemeit felhasználva, igyekeztek megtudni a jövőt. Szinte magától érthetődő volt, hogy e sok praktika között - sok volt a más, pogány népektől származó gyakorlat, ami azért annyira nem kóser… Isten ettől féltett bennünket.
De ne menjünk olyan messzire!
Lelkünk megnyugtatására ma is előszeretettel használunk kézzelfogható anyagokat, gyógyszereket, kábító hatású természetes és mesterségesen előállított vegyületeket.
Nem véletlenül írta Dávid a fentebbi zsoltárt, hiszen bár az Örökkévaló teljes bizalmat várna tőlünk, de a zsidó létezés azonban produkál sajátos – egyáltalán nem fekete vagy fehér – helyzeteket, amikor micvák és mágikus eljárások (nevezzük egyszerűen varázslásnak) könnyedén megélnek egymás mellet.
Talán a legevidensebb: a félelem. (jiddisül: majré)
Gondoljunk csak a gyermekágyi táblákra!
Mi is ez?
A kabbala szerint a lelket a (zsidó) név kapcsolja össze az emberrel.
A nevünk betűiben isteni erő lakik, amely az embernek az életerőt adja. Amíg az újszülöttnek nincs neve (fiú a brit miláig, a lány addig, míg apját fel nem hívják a Tórához és nevet nem adnak a babának), különleges veszélyek leselkednek rá.
A zsidó hagyomány szerint az egyik legkártékonyabb köztük „Lilit”, akit a hirtelen bölcsőhalálért tettek felelőssé.
És elkészültek a gyermekágyi táblák, amelyekkel a démonokat kívánták/kívánják elűzni az emberek.
A Magyar Zsidó Levéltárban lévő gyermekágyi táblát egy (természetesen ortodox) Mordeháj nevű írnok készítette, aki többek között ráírt egy tórai parancsolatot, miszerint:
„Varázslónőt ne hagyj élni!” és a fent idézett 121. zsoltárt.
Elitéljük a babonás Mordehájt vagy a megrendelőjét?
Természetesen nem
Hiszen sok furcsa szokásunk van…
Babonák…
(Gondolj arra, amikor amikor hávdálákor a boros hamuval kenegetjük a zsebünket, szemünket, fülünket.)
A zsidó hagyományban sokszor találkozik az érzelem és az értelem. És ez jó.
Így van ez ezeknél a mágikus szertartásnak ható szokásunknál, amikoris az Örökkévalóhoz fűződő bizalom mutatkozik meg…
Sőt!
Különös szokásaink gyakorlása, amelyek eredete sokszor micvákra vezethető vissza, és még meg is erősítheti a kapcsolatunkat az Örökkévalóval.
Éppen ezért figyeljünk a zsidó neveinkre és szeressük őket, mert sokszor azok védenek meg minket.
És keressük meg atyáink és anyáink hagyományát, mert olyan értékes és szenzitív szokásokkal találkozunk, amikből mi is sokat épülhetünk!
Mert nagyon is a miénk!
Sábát Sálom!
|